Mikor megszületik a csecsemő, semmit nem tud a világról, csak azt érzi, szeretik. Ezért boldogan, elégedetten, tiszta szívvel mosolyog. Az egész világ egy nagy rejtély számára, de meg akar ismerni mindent.  Az úton gyerekként, kavicsokba, néha kövekbe botlik, de mindig keres valakit, aki megfogja a kezét és felsegíti.

Kamaszként szikla és hegy állja az útját.  Nem törődik vele, hogy túl magas és meredek. Nem ismeri a lépéseket, a sziklamászás rejtelmeit mégis megy. Elindul felfelé, de a szikla csúszik. Segítőknek hitt társai meglökik, megsérül, de viszi tovább a kíváncsiság és újra nekivág.  Sziklatetőre vágyik, oda, hol a lába előtt hever a világ.  Nem áll meg, halad tovább. Nem érzi lábával a talajt, nem tudja melyik sziklára lépjen, kinek nyújtsa a kezét, ahhoz, hogy felérjen. Jól jönne egy gyakorlott hegymászó, ki kötelet köt a derekára és segít neki felérni a hegycsúcsára.

Ki ne szeretné, hogy gyermeke biztonságban legyen, hogy biztonságosan mászhasson a hegyen és a világ a lábai előtt legyen? Ehhez kell, aki vezeti és mutatja, melyik sziklára lépjen, aki mutatja, hogy erős karjával, lábával, melyik sziklába kapaszkodjon, hogy haladni tudjon az úton. Itt várok rá személyesen vagy online!