Hányszor mondta édesanyám kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond! Mikor édesanya lettem, eszembe jutott a mondás. Kételkedtem benne, miért lenne ez így?
Hiszen ahogyan tágul az értelme, egyre okosabb, egyre jobban megérti majd, mit szeretnénk tőle. Valóban ez így is van, csak egy nem stimmelt, hogy önálló gondolatai bontakoznak, kezdi felfedezni ki is ő valójában és ez nem mindig egyezik a szülei gondolataival.
A kicsi gyermekből naggyá válni egy folyamat, mint ahogyan szülővé válni is egy folyamat. Szülőként szeretet vezet mégis néha haragszol arra, akit a legjobban szeretsz. Haragodat követheti egy bizonytalanság és néha még bűntudat is. Jó lenne valakivel megbeszélni a tétovázásokat, jól jönne sokszor egy mentor a szülővé válás útján, aki másként tud a folyamatra tekinteni, aki kívülről is látja mi történik, mi zajlik.
Ezt a folyamatot gyermekeddel együtt, közösen, megélhetitek elfogadással, megértéssel vagy egy mindent elsöprő hurrikánként. Választás a kezedben van!
Ha szeretnéd elfogadással, megértéssel ezt az utat és nem tudod, hogyan csináld, akkor válaszd a coaching folyamatot vagy mentorálást, hogy átbeszéljük, ránézünk a problémádra és megkeressük a megoldást közösen.
Viharos tengeren
A kamaszok viharos tengeren ülnek egy csónakban, miközben dobálja őket a szél. Kapitányként néha tudják irányítani a csónakot, mert úsznak az árral. Majd hirtelen az árral szembe kerülnek, ilyenkor eveznek teljes erőből, mert mindenképpen el akarják érni a partot. De elvesztik az uralmat csónakjuk felett és hánykolódnak a háborgó tengeren. A hajós kapitány szerepe már nem a tiéd szülőé, mert átvették az irányítást mások. Ha vihar támad és a csónak már nem bírja, akkor mentőövet nyújthatsz felé, addig azonban csak matróz vagy a hajón. Matróznak lenni szülőként nehéz feladat. Mert szeretnéd megtanítani kormányozni, hogy a tenger ura lehessen és biztosan elérje a kikötőt. De nem tudod hogyan. Mentőövet nyújthatok, hogy újra tudjon úszni az árral.
Hogyan irányítsd a hajót matrózként vagyis hogyan kezeld kamasz gyermekedet? Iratkozz fel Hírlevelemre és megtudhatod!
Kiegyensúlyozott anya-gyermek kapcsolat alapjai
Szülőnek lenni különleges feladat kihívásokkal, mélységekkel, magasságokkal. Mindennek a mozgatója az édesanya, ha az édesanya harmóniában van, akkor a család is harmóniában van. Nem a gyermekedet kell megváltoztatni ahhoz, hogy gyermekeddel harmóniába kerülj, hanem látnod kell. Látod-e a hisztiben az elkeseredettséget?
Emlékszel még a gyermekre, aki toporzékol, aki azért sem úgy csinálja? Különleges világba hívlak önmagadon keresztül gyermekedhez! Akarod-e látni ezt a gyermeket?
Ennek a különleges világnak a felfedezésére invitállak egy intenzív egyéni 2 napos képzésen keresztül. 2 napon át csak te és én együtt haladunk , hogy választ kapj a kérdéseidre, hogy lásd azt a gyermeket, aki egykor volt és aki most is ott van. Ha kíváncsi vagy erre a világra, akkor várlak szeretettel!
Amikor felismerések születnek
A mentor folyamat végére értünk. Csodálatos édesanyával közösen haladtunk gyermeke és önmaga felé. Folyamatos változások, felismerések érkeztek hozzá és hozzám. Ebben a folyamatban az édesanya végtelenül nyitottként, befogadóként és elfogadóként volt jelen, amit egy támogató édesapa és egy bölcs gyermek segített, hogy egyre közelebb és közelebb kerüljenek önmagukhoz. Nagyon nagy hála és szeretet van most bennem és végtelen boldogság, mert édesanyaként érti és érzi a lényegét a szülői létnek, ahova ez a pici , de annál nagyobb lélekkel rendelkező gyermek vezetett minket.
„Miért kerestem meg Mariannt?
Kisfiam rendszeresen ellentmondott, dacolt, neki nem tetsző helyzetben erőszakosan kezdett viselkedni. A család, iskola gyermekpszichológust javasolt! Viselkedését nem tudtam elfogadni, ideges és frusztrált voltam miatta. Nehéz ezt körül írni, de valahogy nem éreztem magamhoz közel, mint régen, távolodtunk egymástól. Marianna segített visszatalálnom az anyai utamra, megtudtam, hogy a negativ érzések honnan erednek, ( belőlem), hogy mi okozza. Kiderült, hogy ez összefüggésben van a fiam viselkedésével, és hogy nem is esett olyan messze az alma a fájától…Segített rávilágítani, hogy a fiam úgy jó és tökéletes ahogy van, nem kell hogy megfeleljünk másoknak.
Nem születünk szülőnek, és nem vagyok tökéletes anya, de a fiamnak nem egy” tökéleteset” hajszoló anyára van szüksége csak rám. Úgy ahogy vagyok amilyen vagyok Köszönöm Anett”
Mentorprogram
Annyira könnyű a gyereknevelés! Akkor nekem miért nem megy mégsem?
Miért akadok el, miért kerülök mindig ugyanabba a helyzetbe?
Miért kiabálok, ha nem akarok? Miért büntetem, mikor az nekem sem jó?
Ha dicsérem úgy sem jó, ha szidom, úgysem változik semmi.
Na, hogy a csudába csináljam akkor?
Lásd őt, lásd a helyzetet! Vedd észre, hol van ő és hol vagy te.
Két hónapon keresztül ezért csak veled és a te aktuális kihívásaiddal foglalkozunk. Még haladunk lépésről –lépésre, észrevétlenül jönnek a felismerések. Gyermekedre másként figyelsz, igazából megtanulsz figyelni. Megtanulod látni őt. Nemcsak kívülről, hanem belülről is. Látod majd, mit szeretne üzenni neked. Amikor már azt is látod és érzed, hogy ezek az üzenetek nem róla szólnak, hanem kettőtökről onnantól kezded érteni őt és a helyzeteket. Attól fogva változik majd minden. Attól a perctől kezdve tudod majd mikor, mit mondj, mikor mit tegyél és szép lassan harmóniába kerülsz önmagaddal és gyermekeddel. Mentorprogram végére megérkezel ide. Hogyan csináld? Jelentkezz a mentorprogramra.
Jelentkezem
Miért rontjuk el?
Tegnap egy 5 éves kislánnyal volt mozgásfejlesztő órám. Nagyon nehezen ment a feladat, nem értette mit szeretnék tőle, de minden igyekezetével azon volt, hogy jól csinálja. Koncentrált összpontosított. Láttam a szemében, hogy most biztos sikerülni fog! És igen, sikerült! Dicsértem, mosolyogtam, boldog voltam, örültem a sikerének. Láttam a szeme ragyogásából, hogy ő is boldog és büszke magára, hogy sikerült! Láttam a szemében a szeretetet, hálát, hogy megdicsértem. Felugrott odaszaladt hozzám. Azt kérdezte, megölelhetlek? Abban a pillanatban már átöleltük egymást. Ebben az ölelésben hatalmas szeretet volt. Megérkezett anyukája és boldogan rohant, hogy elmesélje, sikerült megcsinálni. Édesanya válasza ügyes vagy, legközelebb a másik feladatot is csináld meg jól! Láttam a gyermek szemében, hogy azaz öröm, ami még a teremben megvolt, már kezd elillanni. Mosolyogtam rá és újra megdicsértem. Ő hálásan, de kicsit szomorúan nézett rám.
Este azon gondolkodtam, miért rontjuk el a pillanatokat?
Drága édesanya tudom, rohansz, tudom, fáradt vagy és már a következő feladaton gondolkodsz, de ezek a pillanatok neked szólnak és érted vannak. Ha nehezen megy ezeknek a pillanatoknak a meglátása, akkor várlak szertettel programjaimon.
Gyermeknevelés önmagad felismerésével mentorprogram édesanyáknak
Gyermeked sokszor érthetetlen dolgokat tesz. Nem tudod, mit tegyél, hogy elfogadd, megváltoztatás helyett. Valószínű elgondolkodtál már azon, miért van ez.
Ha így van, várlak szeretettel mentorprogramomba, hogy közösen megtaláljuk a miértekre a válaszokat.
Anyák Napi kedvezménnyel jelentkezhetsz programomra május 5-ig. Keress meg és kérj ajánlatot, ha jelentkeznél a programra.
Elindult a verseny
Elindult a verseny! Jönnek a lehetőségek marketingeszközökkel, arculattal, iskolacsalogatókkal. A versenyben az nyer, aki hatni tud a szülőre. Dilemmával és bizonytalanul állsz, mert egy fontos döntést kell most meghoznod. Meg kell határoznod gyermeked jövőbeli útját és jól szeretnél választani.
Elmesélem neked az én történetem. Már az óvodában kiválasztották a lányomat sportra, ami nem véletlen ( apa edző ). Így egyenes út vezetett volna a sportiskolához. Nem vetettem el ezt a lehetőséget, de nem is csaptam le rá. Ismertem gyermekem és láttam az edzéseken ( 3 éves korától úszott) nagyon nehezen viselte a monotonitást. Nem szerette az unalmas nem kreatív tevékenységeket. Ezért elmentünk megnézni más iskolákat is így jutottunk el a művészeti iskolába. Itt egy kedves, szimpatikus ( gyermekem, akkori személyiségének megfelelő ) tanító tartotta a foglalkozásokat. Már az első alkalom után boldogan mesélt a lányom az ott történtekről, még úgyis, hogy nem volt a legtehetségesebben rajzoló gyerekek között. Élvezte az összes foglalkozást, szeretettel beszélt a tanítóról. Még megnéztem az iskolai elvárásokat, programokat, nyílt napot, de már tudtam, ez lesz az az iskola, ahová a lányomat beíratom. Jó döntés volt, egy remek iskolába járt, ami az ő személyiségének megfelelt. (sportot délutánonként folytatta, heti 3-szor és nem minden nap )
Mi segített engem a választásban? Gyermekem
Mi segíthet téged a választásban?
Olyan iskolát válassz, ahol jól érzi magát, ahová szeretettel megy, ami személyiségéhez közel áll
Meséltesd gyermeked az iskolai foglalkozásokról, mert így érezni fogod, melyik tanító áll hozzá közelebb
Vedd figyelembe tehetségét, kedvelt tevékenységeit
Tanító személye, gyermeked természetéhez közel álló legyen
Nevelési értékrended, hasonló nevelési elvek, hogy képes legyél elfogadni az iskolai követelményeket, módszereket
Eredményorientált vagy személyiségközpontú
Liberálisabb vagy konzervatívabb
Ha ezeket szem előtt tartod nem ronthatod el a jó választást.
Mit is jelent a szeretetet megvonás a csend a gyermek számára?
Amikor a szülő nem szól gyermekéhez, leveszi róla a figyelmet, nem biztosítja a kapcsolódást és úgy tekint gyermekére, mintha ott sem lenne, ez a szeretet megvonás! Sajnos néhány családban még midig megtalálható ez a fajta fegyelmezési eszköz. Elég egy fél óra is ahhoz, hogy a gyermek ezt örökkévalóságként élje át. Ezt a fél órát ő úgy éli át, hogy most már örökre elvesztette azt, akit legjobban szeret. Ezt a fél órát félelemben, bizonytalanságban éli át, úgy érzi mindent elveszített. Számára ez olyan, mintha nem létezne, mert a csend számára ezt jelenti. Ő nem tud a felnőtt fejével gondolkodni, neki nincsenek módszerei arra hogyan lehet ezt átvészelni, ő képtelen még az időt érzékelni, nem úgy, mint a felnőtt.
Mikor a szülő csendbe burkolózik, mert büntetni akar, a gyermekben stressz keletkezik, a kortizol szint emelkedik és ez a folyamat nyomot hagy, traumaként rögzül. Ezek a gyermekkori traumák később megmutatkoznak és rögzülnek a viselkedésében. Azoknál a gyermekeknél akiknél ezt a fajta büntetési formát használják, megjelenik a bizalomvesztés, sérül az énkép, az önbizalmuk meginog és máris belekerültek abba a csapdába, hogy elhiszik magukról, hogy nem elég jók, hogy meg kell felelni másoknak, mert csak akkor szerethetők. Ezek a traumák nemcsak gyermekkorát kísérik végig, hanem felnőttkorukban is jelen vannak. Ők lesznek azok a felnőttek, akik nem mondanak nemet, akik nem mernek kiállni önmagukért, nem hiszik el magukról, hogy képesek bármit is megvalósítani, kisebbrendűségi érzés van jelen a mindennapjaiban embertársaikkal szemben.
Valóban olyan rosszat tett az a gyermek, hogy így büntessük? Mi lehet az a nagyon nagy bűn amiért ezzel bünteti a szülő a gyermekét? Valóban így akarjuk a családi értéket átadni, ilyen mintát szeretnénk gyermekünknek adni?
Miért hozom itt elő a családi mintát, mert valószínűleg azok a szülők, akik ezt a fajta fegyelmezési eszközt részesítik előnybe és ettől várják a megoldást gyermekük változásában, azok szintén ezt kapták gyermekkorukban. Mert ők is ilyen nevelésben részesültek, hiszen csak azt tudjuk tovább adni, amit önmagunk is megtapasztaltunk. Ha eszedbe jut gyerekként mit éltél át, azokban a percekben, mikor csenddel büntettek és még ma is összeszorul a gyomrod, akkor már tudod, nem ez a jó út.
Ha tudatosan figyelsz arra, milyen érzések jönnek elő benned ezekre az emlékekre, akkor tudod mit változtass. Máris látni fogod milyen pici kis vétség az, amit gyermeked elkövetett. Az helyett, hogy csenddel bünteted inkább beszélj hozzá, mutass neki mintát, hogy a konfliktusok, problémák megoldása beszéddel lehetséges. Sokkal többet tehetsz ezzel, többet profitálhatsz ebből és boldogabb, bátrabb gyermeket nevelhetsz így.
Három szabály
Biztos volt már olyan amikor nem úgy történtek a dolgok ahogyan számítottál rá, nem tartotta be ígéretét gyermeked és ilyenkor jöttek ezek a mondatok: Már megint széthagytad a ruháid, megint nem pakoltál el, mindig csak az a számítógép! Ezekkel a mondatkra gyermeked válaszol és erre beindul a vita szülő és gyerek között. Ha elindul a lavina, próbáld ki lépj egy kicsit hátra és válj külső szemlélővé
- Mond magadnak állj
- Vegyél mély lélegzetet
- Gondold végig a helyzetet
A megoldás sokszor egyszerűbb, mint azt hinnénk. Vigyázz, ha azonnal belátja a hibát, nem biztos, hogy úgy is gondolja mert lehet ez később ellenálláshoz vagy dachoz vezet.
A vita sokszor azért vezet kudarchoz, mert a vitában résztvevők olyan dolgokat is felhoznak, ami már régen történt.
Vitatkozás 10 szabálya
- Tartsd tiszteletbe gyermeked véleményét
- Kerüld a vita elfajulását, ha úgy érzed rossz irányba halad szakítsd félbe
- Keresd a megoldást, mert ez a cél
- Világosan jelezd mit gondolsz az adott dologról
- Hagyd beszélni gyermekedet és figyelj rá, foglald össze amit megértettél és ismételd el, ha nem értesz valamit, kérdezd meg
- Hagyjuk a prédikációt ( mi sem szerettük ) ne bagatelizáld el, ha szükséges fejezd ki az érzésedet egyes szám első személyben
- Legyél őszinte
- Végig érdeklődően vegyél részt a megbeszélésben
- Mindig csak egy adott dologgal foglalkozzunk és ne többel.
- Tudj elnézést kérni, ha hibáztál még, ha a gyermekedtől kell is azt
Ha gyakorolod ezeket a szabályokat és alkalmazod, egy idő után már egyre gyorsabban leszel képes a vita hevében ezekre figyelni és a megoldást megtalálni. Menni fog.
Azonnali megoldás?
A gyermeked és imádod, szereted mégis kiborít. Már mindent elolvastál, már az anyukád, barátnőid, szomszédok minden tanácsát meghallgattad és mégis ott állsz, mint az elején. Nem tudod mit tegyél. Sok-sok információd van, de az azonnali helyzetben nem tudod hogyan használd. Te hozod a problémát, én segítem a megoldást.
Jelentkezz egyéni konzultációra itt közösen megbeszéljük mit tegyél adott helyzetben.
Hogyan tanítsd gyermekedet emberségre, együttérzésre
Drága Édesanya!
A szomszédos országban háború van, ezért sajnos gyerekeknek, családoknak kell menekülniük. Ezek a gyerekek rettegve követik szüleiket, miközben szüleik próbálják megvédeni őket. Több ezer család menekül a háború elöl országunkba. Egy rövid történetet osztanék meg veled, ami ma történt. Háború hírére és a menekültek érkezésére ismerős család adományt kezdett gyűjteni tegnap. Ma útra keltek, hogy elvigyék a határhoz. A családban egy 2. osztályos és egy nagycsoportos óvodás gyermek van, akik szüleikkel együtt indultak az adománnyal. Este 8-ra értek Lónyára, itt pakolták le az adományt a gyerekekkel közösen. Majd innen egy menekült családot 1 éves gyermekkel elvittek Nyíregyházára és most indulnak haza. Fáradtak, de együttérzés tanításból és tanulásból jeles!
Ezek a gyermekek a valóságban élték át milyen az ha bajbajutottakon segítünk. Miközben kalandként élték meg az utazást, érzékelték milyen érzés a segítség, együttérzés.
Nem arra akarlak biztatni, hogy te is indulj el gyermekeddel.
Csak azt szerettem volna megláttatni, hogy egy-egy ilyen tapasztalásnak életre szóló nyoma van. Szeretetre, együttérzésre a legjobban akkor tudjuk gyermekeinket megtanítani, ha mi magunk is ezt tesszük. Nem elég csak beszélni róla, mert azt a gyermek azonnal kiszúrja. A gyermek olyan, mint a szeizmográf, rögtön érzi a hamisságot. Ha azonban szülőként azt mondod, amit teszel valamint közben még őt is bevonod a tapasztalásba, na azok lesznek az igazi igazságok. Persze a hazugság és képmutatás is ugyanígy kap helyet az elmében és a szívben, ha ezt tapasztalja.
Tanítsuk meg a gyermekeknek milyen, ha segítünk egy másik embernek, aki bajban van. Milyen erőkre képes az összefogás és a szeretet. Mi vagyunk a felelősek azért, hogy milyen felnőttekké válnak. Minden ember szeretettel és bizalommal érkezik erre a Földre, az hogy hogyan fog ez változni és milyen felnőtt válik belőle az rajtunk szülőkön múlik.
Mit tegyünk?
Biztos volt már nálatok is úgy, hogy gyermeked nem vitte magával a torna felszerelését, uzsonnáját az iskolába, mert elfelejtette. Több esetben is hallottam édesanyáktól ilyen sztorikat, mikor egy-egy mentorálás alkalmával hasonló dolgok szóba kerültek.
Én annak idején, mikor a gyermekem iskolás volt, utána vittem, mert nem szerettem volna, hogy 1-est kapjon vagy ne tudjon enni. Gondolom van közöttetek is olyan, aki szintén így cselekedett vagy cselekedne. Ha ez egy alkalommal történik nincs vele probléma, de ha ez már nem az első alkalom, akkor már érdemes észbe kapnunk, hogy mit is csinálunk ilyenkor.
Miben nem támogatjuk ilyenkor gyermekünket? Mi az amiben akadályozzuk őt?
- hogy figyeljen a feladataira,
- hogy a tetteknek következménye van
- hogy a tettekért a felelősség a miénk, nem másé.
Mondhatnánk ez csak egy kis dolog, lehet annak látszik, de ha rögzül mert ez hosszútávon így történik akkor már nem mondhatjuk, hogy ez semmiség.
Nézzünk egy másik fontos dolgot az életből
Sokszor előfordul, hogyha a gyermek összetör valamit, akkor azt mondják a szülei már megint rossz voltál. Ha rossz jegyet hoz haza előfordul, hogy a szülő azt mondja. Már megint nem figyeltél így buta maradsz. Vannak olyan kicsi gyerekek, akik már saját magukra azt mondják, ha valamit nem tudnak, hogy buta vagyok.
Miért? Mert ezt hallották a szülőtől.
A szavaknak hatalmas ereje van és az ilyen jelzések a gyermek önbizalmát rombolják. Ha azt szeretnéd, hogy egészséges önbizalommal rendelkezzen gyermeked, akkor ne minősítsd. Mond neki azt miben tudok neked most segíteni? Ha összetört valami akkor, mond neki söpörjük össze, biztosan kicsúszott a kezedből, legközelebb fogd szorosabban. Ha így nyilatkozol, akkor tudni fogja, hogy van lehetőség mindig másként tenni és hibázhat, mert ki lehet javítani és ettől ő nem rosszabb mint más.
Légy következetes, mert a gyermekek azonnal megérzik a hamisságot. Figyelj rá hogyan beszélsz és hogyan cselekszel.
Játékra invitállak saját magaddal. Figyeld meg az elkövetkező héten, hogyan cselekszel és hogyan kommunikálsz gyermekeddel.
Jó megfigyelést és játékot önmagaddal! Ha van kedved írd meg nekem hogyan sikerült!
Tippek a fegyelmezéshez
Mi is a fegyelmezés? A fegyelmezésről legtöbbször negatív dolgok jutnak az eszünkbe. Pedig ez a szó valamikor régen azt jelentette, hogy jóra tanítás, jónak a megmutatása.
Induljunk ki abból, hogy minden gyermek eredendően jó, ezért nincs olyan, hogy rossz gyerek. Olyan van csak, hogy rosszul viselkedő gyerek. Tehát maga a viselkedés az ami rossz és nem a gyermek. Ez azt jelenti, hogy a gyermek viselkedését kell megváltoztatnunk. Hogyan tudod ezt megtenni, ehhez adok pár ötletet.
Első és legfontosabb ismerd fel, hogy valami befolyásolja a gyermek viselkedését, valami, ami addig nem volt jelen. Lehet ez bármi, akár összeveszett a barátjával, nem kapta meg a játékot, éhes, álmos stb. Ha ezt felismered, akkor megtudod mutatni számára hogyan tudja ezeket helyesen átfordítani és kezelni.
Érzelmek fejlesztése az egyik legfontosabb feladat, annak akinek magas az érzelmi intelligenciája, hatékonyabban tud működni az életben. Kicsi kortól folyamatosan fejlesztheted gyermeked érzelmi intelligenciáját pl.: kártyákkal, képekkel, mesékkel, társasokkal
Lényeges megtanítani és megnevezni a különböző érzelmeket. Adjunk lehetőséget az érzelmek tapasztalására, és mutasd meg neki, hogyan tudja kezelni. Erre jó módszer az értem technika. Pl.: Igen, értem megértem, hogy szomorú vagy. Én is szerettem volna ma több időt tölteni a játszótéren, de most haza kell mennünk vacsorát készíteni. Holnap több időnk lesz.
Ha látjuk, hogy valami olyanra készül gyermekünk, amit azt gondoljuk nem helyes, akkor akár előre adhatunk számára lehetőségeket a helyes viselkedésre. Pl.: Kérd meg a társad, hogy ossza meg veled a játékot; vagy megsérülhetsz, mert a villa hegyes és szúr;
Adjunk választási lehetőséget pl.: Mikor szeretnéd kezdeni a leckét? Mit tegyünk először a helyére? ehhez hasonló kérdésekkel szabadságot adunk számára, miközben megtanulja életének a szabályozását. Próbáld ki ezeket a technikákat, ha működik, akkor használd következetesen.
Kamasz üzenete szüleinek
Minden anyának, apának javaslom Helene Wingens írását, ha megszeretné érteni hogyan működik egy Tini
Kedves Anya és Apa,
Tartsatok ki értem, légyszi!
A gondolataim nem valami kristálytiszták jelenleg, ugyanis a prefrontális kérgemben egy fontos rész hiányzik. Egy eléggé combos darab, ami az úgynevezett józan gondolkodáshoz kell.
És nem is fog kifejlődni még úgy 25 éves koromig, ami innen nézve egy örökkévalóság.
De szeretném, ha tudnátok valamit.
Az agyam még nincs kész.
Az most mindegy, hogy amúgy „okos” vagyok – egy jó matekjegy senkit sem ment meg tőle, hogy végigcsinálja a normális fejlődési szakaszokat, mint a többiek.
A józan ész és az értelem két tök külön dolog.
Ugyanaz a valami, amitől az agyam bámulatosan alkalmazkodóképes, kreatív és tudásszomjas, egyúttal hevessé is tesz. Nem feltétlenül vakmerővé vagy nemtörődömmé, de sokkalta impulzívabbá annál, mint amilyen később valójában leszek.
Tartsatok ki értem.
Ha úgy meredtek rám, mint akinek hirtelen tíz feje nőtt, csak mert valami hülyeséget csináltam, vagy valami „szuper” épp nem úgy sikerült, az nem igazán segít rajtam.
A ti felnőtt reakcióitok a prefrontális kéregben születnek (észérvek), miközben az én reakcióimért még többnyire az agy amigdala nevű része a felelős (érzelmek). Vagyis amikor azt kérdezitek, hogy „ezt meg mégis hogy gondoltad???” a válasz az, hogy sehogy, de legalábbis nem úgy, ahogy ez nálatok menni szokott.
Hibáztathattok érte engem vagy az anyatermészetet is, de ez van.
Nyilván nagyon szerettek, de jelenleg a barátaim a legfontosabbak nekem.
Értsétek meg. Most őket választom, de ne hagyjátok eltéríteni magatokat, mert közben figyellek titeket. Nagyonis.
Tartsatok ki, légyszi!
Van pár dolog, amit még megtehettek értem.
1. Adjatok felnőttkori mintát!
Minden hozzállást látok amit mintaként mutattok, és minden egyes szót hallok. Talán nem figyelek oda, de hallak titeket. Úgy tűnhet, hogy lepereg rólam a szövegetek, mintha golyóálló mellényt viselnék, de amit tesztek és mondotok, eljut hozzám. Ez tuti. Ha mutatjátok a helyes utat, követni fogom akkor is, ha csak nagyon sok kerülővel jutunk el a célhoz.
2. Hagyjatok magamtól rájönni a dolgokra!
Ha hagyjátok, hogy a döntéseim következményeit megtapasztaljam, tanulok belőlük. Engedjetek egy kicsit lazább pórázra, és tegyétek világossá, hogy sokmindenre önállóan is rájöhetek. Minél többször sikerül, annál magabiztosabb és ellenállóbb leszek.
3. Meséljetek magatokról!
Meséljétek el az összes hülyeséget, amit tiniként műveltetek, és hogy mit tanultatok belőlük. Azután hagyjatok teret, hogy ugyanazt tehessem.
4. Mutassatok más nézőpontokat!
Emlékeztessetek a nagyobb összefüggésekre! Arcokat vágok majd, és különféle elégedetlen morgásokat hallatok. Homályos utalásokat teszek rá, hogy a leghalványabb fogalmatok se lehet róla, min megyek keresztül. De figyelek. Tényleg. Csak nehezen látok túl az aktuális erdőn, amiben elkeveredtem. Segítsetek kizoomolni és a távlatokra koncentrálni. Emlékeztessetek, hogy a pillanat tovatűnik.
5. Vigyázzatok rám!
Emlékeztessetek, hogy a különféle szerek és a vezetés kizárják egymást. Biztosítsatok róla, hogy segíteni fogtok minden veszélyes szituációban harag, papolás és fölösleges kérdések nélkül. De azt is mondjátok el újra, és újra, és újra, hogy ott vagytok, és meghallgattok bármikor, amikor szükségem van rátok.
6. Legyetek kedvesek!
A kedvességet tőletek tanulom, és ha megtagadjátok tőlem, ugyanígy fogok majd viselkedni másokkal. Soha ne gúnyoljatok és ne legyetek gonoszak velem. Üssétek el inkább a dolgok élét, amikor épp azt hiszem, mindent tudok. Ti is ilyenek voltatok ennyi idősen. Béke.
7. Érdekeljen, ami örömet okoz nekem!
Néha majd mutatok ezt-azt az érdeklődési köreimből, és örülök, ha elismeritek őket, akár csak azzal, hogy érdeklődőnek tűntök.
Egy napon, amikor felszáll a serdülőkor lila ködje, egy önálló, erős, tájékozott, kedves felnőttet találtok a morcos tini helyén. Addig viszont csatoljátok be a biztonsági öveket.
És…
Légyszi, tartsatok ki értem.
Szasztok,
A Tini
…..
Helene Wingens