A családállításban jól láthatóvá válik, hogyan jelenik meg a szüleinktől kapott erő. Képzeld el a szüleidet úgy, mint el egy-egy önálló patak, akik először külön csordogálnak és saját útjukat járják. Majd amikor találkoznak egyesülnek és a patakokból folyóvá változnak. Már nem külön-külön patakok, hanem erős folyóvá váltak, ami tovább folyik és ebből megszületik a gyermek. Ez az erős folyó folyik át a lelkeden akár akarod, akár nem.

Van úgy, hogy az egyik patakot többre értékelheted, mint a másikat, az egyiket jónak láthatod a másikat rossznak tekintheted. Ilyenkor a szülőket két ellentétes pólusra osztod, ugyanúgy, mint a világot.

De hogyan oszthatod a benned folyó folyót jóra és rosszra, hogyan utasíthatod el az egyiket, ami benned folyik még a másikat befogadod?

Ezzel megtagadva a forrásod egy részét, vagyis elutasítod az egyik részt, amiből lettél. Így az erőd egy része elveszik és nem érvényesül, vagyis az erős folyó kezd visszaapadni patakká és elkezdenek jelentkezni a problémák az életedben sokszor nem is tudod miért történik mind ez.

A lelked az egységre vágyik, szintézisre törekszik, nem véletlenül jelzi számodra problémák, elakadások formájában.

A családállítással meglátod azt a részed, amit elutasítottál. Majd feloldjuk az elutasítást és integráljuk a két részedet így egyszerre teszünk eleget a benned lévő szeretetnek és gyűlöletnek. Van úgy, hogy nem is benned zajlik az elutasítás folyamata, hanem transzgenerációsan hordozod és a te életedre vetül ki.

Ezért érdemes szembe nézni mindazokkal a sérülésekkel, amelyek akadályozzák életünket, mert ha ezek kioldódnak az életed is változik. És a folyó újra folyhat tovább a medrében.